Sók kémiai tulajdonságai és előállítási módszereik

A sók az osztályhoz tartozó anyagokszervetlen vegyületek, amelyek aniont (savmaradékot) és kationt (fématomot) tartalmaznak. A legtöbb esetben ezek különböző színű és eltérő oldhatóságú vízben lévő kristályos anyagok. Ennek a vegyületcsoportnak a legegyszerűbb képviselője a nátrium-klorid (NaCl).

A sókat savanyú, normál és bázikus részekre osztják.

Normális (átlag) alakul ki, amikorsavban minden hidrogénatomot fématomokkal helyettesítünk, vagy ha a bázis összes hidroxilcsoportját savas savmaradékokkal helyettesítjük (például MgS04, Mg (CH3COO) 2). Az elektrolitikus disszociáció során pozitív töltésű fémionokba és negatív töltésű savmaradékokba bomlanak.

Ennek a csoportnak a sói kémiai tulajdonságai:

• bomlik le magas hőmérsékletnek kitéve;

• hidrolízisnek indulnak (kölcsönhatás vízzel);

• lépjen kapcsolatba savakkal, más sókkal és bázisokkal. Emlékezzünk ezekre a reakciókra:

- a savval való reakció csak akkor jár, ha ez a sav erősebb, mint az, amelyikből a só előfordul;

- a bázissal való reakció abban az esetben jár, amikor oldhatatlan anyag képződik;

- a sóoldat reakcióba lép a fémmel, ha az elektrokémiai feszültségtartományban a só részét képező fém bal oldalán van;

- A sóoldatban lévő vegyületek kölcsönhatásba lépnek egymással, ha oldhatatlan kicserélő termék képződik;

• Redox, amely kapcsolódhat egy kation vagy anion tulajdonságaihoz.

Savsókat kapunk olyan esetekben, amikor csak egy részéta savban lévő hidrogénatomok fématomokkal helyettesíthetők (például NaHSO 4, CaHPO4). Az elektrolitikus disszociáció során hidrogén- és fémkationokat, savtartalmú anionokat alkotnak, ezért e csoport sóinak kémiai tulajdonságai magukban foglalják mind a só, mind a savak következő tulajdonságait:

• termikusan bomlanak, hogy egy átlagos sót képezzenek;

• kölcsönhatásba lép a lúgokkal, normál sót képezve.

Bázikus sókat kapnak csak olyan esetekben, amikor csaka bázisok hidroxilcsoportjainak egy részét savasavmaradékokkal helyettesítjük (például Cu (OH) vagy Cl, Fe (OH) CO3). Az ilyen vegyületek fémkationokká és hidroxil és savmaradék-anionokká disszociálódnak. Az ebbe a csoportba tartozó sók kémiai tulajdonságai magukban foglalják mindkét só és bázis jellegzetes kémiai tulajdonságait:

• Jellegzetes termikus bomlás;

• kölcsönhatásba lép a savval.

A komplex és a kettős sók fogalma is létezik.

A komplex összetett aniont vagy kationt tartalmaz. Az ilyen típusú sók kémiai tulajdonságai közé tartoznak a komplexek megsemmisítésének reakciói, valamint a mérsékelten oldódó vegyületek kialakulása. Emellett képesek kicserélni a ligandumokat a belső és a külső szférák között.

A kettősnek két különböző kationja van, és reagálhat alkáli oldatokkal (a redukciós reakció).

Sók előállítási módszerei

Ezeket az anyagokat a következő módszerekkel lehet előállítani:

• savak kölcsönhatása fémekkel, amelyek képesek hidrogénatomok kiszorítására;

• Bázisok és savak reakciója, amikor a bázisok hidroxilcsoportjait savas savmaradékokkal kicserélik;

• savak hatása az amfoter és bázikus oxidokra, sókra vagy fémekre;

• a savas oxidok bázisainak hatása;

• savas és bázikus oxidok közötti reakció;

• a sók kölcsönhatása egymással vagy fémekkel (szubsztitúciós reakció);

• a sók előállítása a fémek nemfémekkel való reakciójában;

• a savas só vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a köztiterméket ugyanazzal a savval reagáltatjuk;

• sótartalmú sókat kapnak a só kis mennyiségű alkáli kölcsönhatásával.

Így a sók sokféle módon nyerhetők, mivel ezek számos vegyi reakció eredményeként alakulnak ki különböző szervetlen anyagok és vegyületek között.