A nemzetközi és hazai jog korrelációja: elméleti szempontok

A nemzetközi jog meglehetősen fiataljogi ágazat. Sok intézményét a XX. Században alakították ki. Az ókori és a középkorban azonban az emberi tevékenység különböző területein (politikai, gazdasági, társadalmi, stb.) A nemzetközi együttműködés egyes elvei már kialakultak. Az országok közötti ilyen kapcsolatok egyik példáját dinamikus házasságnak lehet nevezni, amely nagy népszerűségnek örvend. Valójában ezek az első nemzetközi jogi megállapodások, bár ez a kérdés ellentmondásos. Mindazonáltal ez nem példa a nemzetközi kapcsolatokra?

A mai napig a nemzeti jog bármelyAz állam a közönség fő szabályozója, ugyanakkor elválaszthatatlan kapcsolatban áll a nemzetközi joggal. Ez felveti a fő kérdést, amelyet ebben a cikkben fogalmaznak meg. Milyen módon felelnek meg az államok nemzetközi és nemzeti jogának ágai, és kölcsönhatásba lépnek egymással? Mely nemzetközi jogi intézmények járulnak hozzá a végrehajtásához az államok nemzeti jogszabályaiban? Megpróbálunk további válaszokat adni ezekre a kérdésekre.

Mi a nemzetközi jog?

Mielőtt megértenénk, hogyan zajlik a nemzetközi és hazai jog korrelációja, meg kell értenünk a nemzetközi jog lényegét. Az állam és a törvény elmélete szerint a nemzetközi iparág olyan jogi normák egy csoportja, amelyek szabályozzák a szereplők kapcsolatait a nemzetközi kapcsolatok területén. Egyes tudósok azt állítják, hogy ez nemcsak jogi normák komplexuma, hanem normatív cselekmények is, amelyeket egy idegen elem, vagyis nemzetközi. Ez az ág nagyon egyedi, mivel fő témája az állam. Ezenkívül a nemzetközi jognak van olyan rendszere, amely meghatározza a fő forrásait.

A nemzetközi jog rendszere

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy konkrét rendszernek köszönhetően a nemzetközi és a hazai jog összefüggésében van. A szerkezet három fő és független elemből áll:

1) A nemzetközi magánjog (a magánszemélyek közötti kapcsolatokra vonatkozó jogi szabályok egy csoportja).

2) Nemzetközi közjog.

3) Szupranacionális jog.

Másrészt minden iparágnak saját rendszere van.

A nemzetközi jog nyilvános

A WFP egy egész nemzetközi jogi rendszernormákat és törvényeket, amelyek szabályozzák az államok, nemzetközi szervezetek és államok közötti jogviszonyokat, valamint ezen iparág egyéb alanyait. A nemzetközi közjog olyan speciális intézményekkel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik az állami ipar és a magánszféra megkülönböztetését. A következő jogintézmények kiemelik:

- nemzetközi jogi felelősség;

- nemzetközi öröklés.

Minden jogi intézmény évszázadokon át beépítették a nemzetközi iparban kialakult hagyományokat. Az MPP-nek is van saját rendszere, amely a következő elemekből áll:

- Nemzetközi légi törvény, humanitárius jog.

- Nemzetközi térjog, tengerjog.

- Nemzetközi Biztonsági Törvény.

- Nemzetközi büntetőjog.

Ezenkívül a jogi kapcsolatok folyamatos fejlődésével új iparágak alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik a nemzetközi jogi természetű különféle kérdések szabályozását.

IPP (nemzetközi magánjog)

A legszembetűnőbb az IPP és a hazai jog aránya, mert a magánjog az ókor ótaA rómaiak kulcsfontosságúak voltak. Ez nem meglepő, hiszen a magánjog szabályozza a legfontosabb közjogi kapcsolatokat (családi, munkaügyi, szerződéses, örökös). Ez az ágazat közvetlenül közelít az emberhez. Ma az IPP területén,a legtöbb olyan szerződést, amelyek közvetlenül érintik a hazai jogszabályokat. Ezenkívül a magánjog nemzetközi jogi aktusaiban kialakulnak az üzleti forgalom szokásai, amelyek meglehetősen pozitív hatással vannak az új jogi kapcsolatok fejlesztésére. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) leginkább rámutat a nemzetközi és a hazai jog közötti összefüggésre. Ennek a törvénynek a normái a szellemi tulajdonra vonatkozó törvények alapjául szolgálnak számos hazai törvényben.

A nemzetek feletti jog lényege

A szupranacionális jog lényege regénya nemzetközi jog elméletében. Ez a kifejezés egy meghatározott nemzetközi jogi formát jelöl, amelyben az állam szándékosan lemond a joga egy részéről, és bizonyos hatásköröket egy nemzetek feletti testületre ruház át. Ez a test a legtöbb esetben olyan különleges cselekményeket bocsát ki, amelyek jogilag erősebbek, mint a nemzetiak. Így az állami jogot újrahasznosítják, és az állami hatóságok tevékenységeit nemzetek feletti jogszabályok koordinálják. A nemzetközi együttműködés ilyen formáját az Európai Unió leginkább kifejlesztette. Ennek a szervezetnek a tevékenységei azt mutatják, hogy a hazai és a nemzetközi jog szoros kölcsönhatásban van nemcsak lehetséges, hanem rendkívül hatékony is.

Elméleti fejlemények a nemzetközi és a nemzeti jog közötti korreláció terén

A nemzeti és a nemzeti kapcsolatok közötti kérdésa nemzetközi jog egyre inkább érintett a teoretikusok, mert a gyakorlatban nagyon gyakran ellentmondásos pontok vannak. Egyes jogi kapcsolatok szabályozzák az állami jogot, és ugyanakkor a tantárgyak választhatnaknemzetközi jogi szabályozás. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy melyik ellenőrzési módszer a legjobb, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Napjainkig nehéz azonosítani a jogi kapcsolatokat, amelyeket kizárólag a nemzeti normák szabályoznak. A belföldi és a nemzetközi korreláció napról napra erõsödik, ami a tõke és a politikai hatalom kölcsönhatásának következménye, az államok világi közösségbe történõ integrálása. A tudósok különböző időkben különböző elméleti szempontokat hoztak létre, amelyek mindegyike bizonyos mértékben elmagyarázza, hogy a nemzetközi és a nemzeti jog összefüggésben áll.

bejegyzés

Hosszú ideig a nemzeti és a nemzeti kapcsolatok kérdésea nemzetközi jogot általában nem a joggyakorlatban emelték fel, mivel ez az ipar valójában nem létezett. Természetesen bizonyos intézmények és normák már kialakultak, de nem volt külön rendszer. Sok jogágak (tengeri, civil, isteni, a kereskedelem és a többiek.) Olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek szabályozzák a nemzetközi kapcsolatok felmerülő ezekben az ágazatokban az emberi tevékenység. Így a XVIII. Században létezett a beépítés elmélete. Megmagyarázza, hogy a nemzeti és a nemzetközi jog kölcsönhatásba lép. A beépítés elmélete szerint a nemzetközi jogi normák szerepelnek a nemzeti jogszabályok normatív aktusaiban, és közvetlen hatással bírnak.

Az átalakulás elmélete

A XIX. Században egy másik elméletia nemzetközi jog és a nemzeti jog közötti összefüggés megértése. Az átalakulás elmélete szerint a fő szerepet a nemzetközi jogi aktusok, és nem a normák, mint a megszilárdítás játssza.

Ez az elmélet szerint minden nemzetköziA jogi normákat tartalmazó megállapodásokat közvetlenül a parlament által kell módosítani és végrehajtani a nemzeti jogszabályokban. Más szóval, a nemzetközi jogi aktusok csak akkor érvényesek, ha ezt a parlament engedélyezi. Az átalakulás elméletéből kialakult egy olyan jogi intézmény, mint a nemzetközi jogi aktusok ratifikálása.

A kapcsolat dualisztikus elmélete

Teljesen ellentétben a kettő arányának mechanizmusaivala dualizmus elméletének hívei. Szerintük a nemzetközi és a hazai jog nemcsak különböző iparágak, hanem teljesen eltérő jog és rend. Így két különbség különböztethető meg a nemzetközi és a nemzeti jog között:

1) A nemzeti személyiségek egyének (egyes esetekben - jogi személyek) és nemzetköziek - az állam.

2) A nemzeti jog fő forrása az állam akarata, nemzetközi - minden állam akaratának.

Ebből következik, hogy a dualisták lehetővé teszik a nemzetközi és nemzeti jog területén egy kis "érintést", de tagadják e rendszerek metszéspontját.

Monizmus - a dualizmus ellentéte

A teljesen ellentétes tanítás volta német ügyvéd, Kaufmann alakította ki, aki a "A nemzetközi jog jogi ereje és a jogalkotói hatalom összekapcsolása és az állami szervek" című munkájában előadta a monizmus elméletét. Ezt követően ezt az elméletet elfogadták és kifejlesztették. Meg kell jegyezni, hogy népszerűbb volt, mint a dualizmus. A monizmus elmélet szerint létezik egy elpusztíthatatlan jogrendszer, amelyben a nemzetközi jog egy komplex hierarchia csúcspontja. Ugyanakkor az állam szigorúan jogi struktúra, amely teljes egészében a nemzetközi jogi aktusok és normák alapján történik. Így a nemzetközi iparág minden állam alapelve. A monisztikus elmélet sokkal nagyobb hatást gyakorolt ​​az európai államok jogrendszerének kialakítására.

Nemzetközi és orosz jog

Oroszországban ma ellentmondanak az alkotmányos normák, amelyek magyarázzák az orosz nemzetközi és hazai jog korrelációját.

Egyrészt a nemzetközi elvek és normákaz Orosz Föderáció szerződései az állami rendszer részét képezik. Ha a szerződés és a jogszabályok nem felelnek meg, a nemzetközi jogi normákat alkalmazzák (az Orosz Föderáció Alkotmányának 15. cikke).

Másrészt az Alkotmány és a Szövetséga törvények az ország legfőbb forrása (az Orosz Föderáció Alkotmányának 4. cikke). Valószínűleg az orosz jog elsőbbséget élvez a nemzetközi joggal szemben, de el kell ismerni a konfliktus fennállását. Nyilvánvaló, hogy az egymásnak nem megfelelő normákat az Alkotmánybíróság köteles nélkülözni.

Végezetül meg kell jegyezni, hogy aktívaz állami integráció folyamatai a világ közösségéhez nagymértékben kiterjesztették a nemzetközi jogot. Az Orosz Föderáció törvényesen alkalmazza a nemzetközi megállapodások normáit, bár alkotmányosan kijelölt prioritásuk van.