A nemzetközi jog alapelvei és normái

A nemzetközi jog normái a fő és arendkívül szükséges eszköze az államközi kapcsolatok civilizált demokratikus rendszere létrehozásának. Segítenek a különböző országok külpolitikai törekvéseinek, a gyakori érdekellentétek, területi követelések szabályozásának és a közös világrend fenntartásának. A nemzetközi jog normái többek között nagymértékben elrettentik a világhatalmak sok vezetőjének geopolitikai törekvéseit. Más szóval, a nemzetközi törvények és a civilizált együttélés szabályai a nemzetközi színtér minden állama viselkedését kiszámíthatóbbá, kiszámíthatóbbá és megfelelőbbé teszik.

A nemzetközi jog normái, amelyek biztosítjákmegbízható jogszerűségre és megfoghatatlan jogállásra van szükség ahhoz, hogy megakadályozzák az önkényességet, ami óriási veszélyt jelent a kialakult világrendre és megakadályozza a konstruktív együttműködést. A globális biztonságot csak a nemzetközi kapcsolatokban a törvényesség elvének és normáinak szigorú betartására lehet alapozni.

Még mindig túl friss az emberiség eseményei emlékezetébenA második világháborúban, amikor gyakorlatilag minden résztvevő ebben a bolygóméretű, véres vérmérgezésben cinikusan és tétovázás nélkül, a nemzetközi jog és a hadviselés szabályainak minden elképzelhető és elképzelhetetlen formáját megdöntötték. Abban az időben, civilizált törvények egyszerűen nem működtek. Ez jó leckét jelentett az emberiség számára, és hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a hatalom egyensúlyát az érdekek egyensúlyával helyettesítsék, amely a stabil világrend alapjává váljon.

És itt döntő szerepet kell játszania nemzetközi jog tisztességes és demokratikus normái, amelyek alapján a különböző országok érdekeit össze kell hangolni, tekintet nélkül katonai erejükre, gazdasági jólétükre és társadalmi-politikai struktúrájukra. A nemzetközi törvények szerint egyetlen állam sem monopolista lehet a más országok érdekeit érintő döntések meghozatalában. A nemzetközi jog egyik alapelve az, hogy minden résztvevő egyenlő az államközi problémák bármely problémájának megoldásában.

A fő megkülönböztető jellemzőa nemzetközi jog a nemzeti jogrendszertől függetlenül kötelező szerv hiánya. Itt minden államközi megállapodásokon alapul, és az önkéntesség elvére épül. Más szóval, az MP szigorúan koordináló jellegű. A nemzetközi kapcsolatok szereplőinek maguknak is meg kell állapodniuk magatartásuk szabályairól és hatóköréről, a törvényesség és a kölcsönös tisztelet elvén alapulva.

És mégis a modern körülmények között van egy bizonyoshasonlóan védő funkcióhoz. A nemzetközi jog egyes szabályai arra ösztönzik az államokat, hogy tartsanak be bizonyos nemzetközi magatartási szabályokat. És a szerződések és megállapodások betartásának garanciája az egész világ közössége. Mivel nincs szuverális kényszerítő testület, a világjog, a rend és a törvényesség kollektív fenntartásának elvei működnek.

Tekintettel a modern civilizáció ilyen értékeire,mint az egyének és az emberi jogok szabadsága, a globális jogrend különös helyét a nemzetközi magánjog szabályai foglalják el. Ennek a ágazatnak a fő sajátossága a nemzeti jogrendszerhez való strukturális hovatartozása, ahol belép (polgári, munkaügyi, családi, kereskedelmi és büntető törvényekkel együtt). Az IPP-t arra szólítják fel, hogy bizonyos állam keretei között biztosítsa minden egyes polgár szabadságjogának szigorú betartását.