Socrates először mutatott rá a különbségrea lélek és a test között. Meghatározta a lelket, mint az elme, amely az isteni kezdete. Az ősi időkben kezdődött a pszichológia fejlődése. Socrates megvédte a lélek halhatatlanságának eszméjét. Így először az anyag idealista megértése felé haladtunk.
A pszichológia fejlődése nem állt meg. A 17. században a módszertani környezet, az empirizmus különbözött a létezőktől. Ha a tudás előtt a hatóság és a hagyomány dominálna, akkor mostanra felmerül, hogy megkérdőjelezhető. Jelentős felfedezések és betekintések voltak, amelyek a tudományos gondolkodás rendszerének legújabb változásait tükrözik. A fejlődés évszázados történelmi útján a pszichológia a lélek, a tudat, a pszichés viselkedés tudományának számít.
A XVII. Században a pszichológia fejlődése a tanítás következő fejleményeiben nyilvánul meg:
- egy élő testről, mint mechanikus rendszerről, amelyben nincs rejtett tulajdonság vagy lélek helye;
- a tudat tanítása, mint minden egyes személy belső képessége, a belső megfigyelés révén, hogy megkapja szellemi állapotainak legpontosabb tudását;
- a testbe ágyazott magatartás szabályozóinak hatása, amely az embert irányítja a számára hasznosnak, és elfordul a káros hatásoktól;
- a fiziológiai és szellemi viszony közötti tanulás.
A pszichológia fejlődésének jellemzői a XIX. És XX századot az új trendek megjelenése jellemezte: pszichoanalízis, behaviorizmus, humanista pszichológia. A társadalom és a tudomány gyors fejlõdése, mint a középkorban és az õsi korszakban, eltérõ nézetekhez vezetett, mint korábban létezettek. Ebben az időszakban a pszichológiai tudomány különböző területeit elválasztották és végül kialakultak.
</ p>