Érzéki megismerés és helye a valóság tükrözésének folyamatában

Az, ahogy egy ember elkezdi megérteni a világot,az úgynevezett "élő elmélkedés" módon történik. Általában érzéki megismerést, vagy a valóság tükrözését jelenti érzetek, észlelések és reprezentációk formájában. A különböző filozófiai áramlatok között viták merültek fel arra vonatkozóan, hogy az ilyen típusú megértést a társadalmi gyakorlat határozza meg, vagy egy egyén lelki aktivitására (túlnyomórészt passzív) csökkenthető. Ráadásul ebben a vitában felmerült a probléma, hogy ebben a folyamatban a legfontosabb, hogy a tervezett tárgy hogyan hat ránk, vagy hogyan építjük fel ezt a témát agyi tevékenységünkkel.

Az érzéki megismerés szenzációval kezdődik. Ez azzal a ténnyel kapcsolatban merül fel, hogy egyes jelenségek vagy saját tulajdonságaik közvetlenül befolyásolják az ember értelemszerkezeteit, és létrehozzák e jelenségek első tükröződését tudatunkban. Ezért egy olyan elmélet is felmerült, hogy csak bizonyos tulajdonságok "megragadása", és a közöttük állítólagosan létesített kapcsolatok valóságosak, még mindig ismeretlenek. Bármi is volt, összekötve a témát a külvilággal, és az információforrás egyikeként az érzések hiányos, nagyon korlátozott és egyoldalú képet adnak a valóságról. Ennek egyik példája az elefánt híres példázata és a négy vak ember, akik nem tudták összekapcsolni az érzésüket.

Érzéki megismerés, ahogy a folyamat folytatódikA következő, összetettebb színpadi percepció. Ez már tükrözi az objektumok és jelenségek sajátosságait. Vagyis a megértés e szakasza holisztikusabb képet ad, amely sok szempontra és árnyalatra osztható. Ebben az esetben, annak ellenére, hogy az érzékelés alapja érzelem, nem csak a mechanikai összegükre csökken. Ez egy teljesen más forma, amely nemcsak lehetővé teszi számunkra, hogy megtudjunk valami újat (például feltárja bizonyos objektumok tulajdonságait és tulajdonságait), hanem elvégzi a folyamat szabályozási funkcióját is. Az észlelés irányítja tevékenységünket, a tárgyak jellegzetes tulajdonságairól, amelyek révén ismertté váltunk.

Az érzéki megismerés képeket is létrehoz vagyde nem a tárgyak közvetlen hatásáról, hanem a korábban bekövetkezett hatás nyomai emlékeiről. Így ez általánosított kép egy olyan jelenségről vagy objektumról, amelyet már nem látunk és nem hallunk. Ráadásul egy ilyen kép nemcsak reprodukálja a múltat, hanem a jövőre is extrapolálódik, képzeletvé válik. Érdekes ebben a tekintetben Locke és Berkeley elmélete az emberi tudatosságról, mint egy egyedi tükör, amely az egész rész fogalma alapján teremt meg egy koncepciót.

Így a kezdeti ismeretekhogy a jelenség vagy objektum többé-kevésbé megfelelő reflexiója az agyunkban az érzéseken keresztül. Azonban teljes mértékben akkor tekinthetők ilyennek, ha csak a valóságra vonatkozó információink forrását határozzák meg. Végül is ilyen jellegű információ csak a szó filozófiai értelemben vett tudásnak tekinthető, ha összefügg a további gondolkodási tevékenységgel, alárendelve és ellenőrzve a kategorikus logikai apparátussal. Más szóval, ha minden ilyen érzékszervi forma emberi jelentést és jelentést tartalmaz, akkor a világ megértésének első szakaszaként tekinthető.

A hármas nélkül szenzáció-érzékelés-visszaverődés lennea megismerés alapvető szintjei lehetetlenek. Azonban lényege és lehetőségei korlátozottak, és nem tudják teljes mértékben igazolni vagy legalábbis közel állni hozzá, a valósággal kapcsolatos jelentős információkkal. Ezt a szintet már a megértés folyamatának következő szakasza érte el, amely meghaladja a közvetlen észlelés határait. Ez a magasabb tudásforma, az érzékenyhez képest, racionális gondolkodás.