A gazdasági integráció olyan folyamat, amelybenamelynek eredménye a különböző államok gazdaságpolitikájának egyesítése a tarifális és egyéb, a közöttük folyó kereskedelem korlátozásának részleges vagy teljes megszüntetése miatt. Ez a termelők és a fogyasztók árcsökkentéséhez vezet, ami lehetővé teszi az ország és az egyes állampolgárok jólétének növelését. A közös piac az integráció egyik fázisa. Nemcsak az áruk szabad mozgását foglalja magában, mint az egyesült államok, mint társulási megállapodás aláírása, de a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke is.
A gazdasági integráció elmélete először voltamelyet Jacob Wiener 1950-ben fogalmazott meg. Az egyesült államok közötti árukáramlást az egyesülés előtt és után egyesítette, és összehasonlította azokat a többi ország mutatóival. Modern elméletben azonban az elméletet a Balilla Bela magyar közgazdász fejlesztette ki az 1960-as években. Úgy gondolta, hogy a nemzetek feletti közös piac, amelyet a tényezők szabad mozgása jellemez, további integráció iránti igényt teremt. Sőt, nem csak az államok gazdasága konvergál, hanem a politika is. Az integráció alábbi fázisai kiemelkednek:
Az egyes integrációs szakaszokon belül lehetválasszon több lépést. A közös piacot gyakran köztesnek tekintik. Gyakran létrejön egy olyan kereskedelmi szövetség, amely viszonylag szabadon mozog a termelési tényezőktől, a munkaerőtől függetlenül, a vámkorlátok további megszüntetésére. Ezután egységes piacgá alakul. Az integráció negyedik szakaszában ez a lépés egy olyan blokk létrehozását feltételezi, amelyben az árukkal kapcsolatos kereskedelmi akadályokat eltávolították. Emellett az egységes piac szinte teljes mértékben biztosítja az egyéb termelési tényezők szabad mozgását. Fokozatosan, az integráció elmélyítésével az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerőforrások a szakszervezetben belülre lépnek, anélkül, hogy figyelembe vesszük az országhatárokat. Amikor ez megtörténik, beszélhetünk egységes piac létrehozásáról, a negyedik szakasz utolsó szakaszáról.
Az egységes piac megteremtése számoselőnyökkel jár az országok egyesüléséhez. A termelési tényezők teljes mozgási szabadsága lehetővé teszi azok hatékonyabb felhasználását. A növekvő verseny a piacon lehetővé teszi számunkra, hogy kiiktassuk a gyenge játékosokat, de ne hagyjuk, hogy a monopóliumok létrejöjjenek. A fennmaradó cégek teljes mértékben kihasználhatják a méretgazdaságosságot. A fogyasztók alacsony áron és nagy választékban kapnak termékeket. A közös piac országai negatív hatást gyakorolhatnak az egyesület létrehozására az átmeneti időszak alatt. A fokozott verseny visszavonhat a nemzeti gyártók üzleti részéből. Ha nem képesek rövid idő alatt növelni munkájuk hatékonyságát, akkor meg kell szüntetniük a működésüket.
2012-ben jött létre. Kezdetben a közös gazdasági térség Belarusz, Kazahsztán és Oroszország volt. 2015 óta azonban Örményország és Kirgizisztán csatlakozott az egyesülethez. Most az Eurázsiai Vámunió keretében működik. Az egyesület létrehozásának végső célja az egyes országok közötti egységes piac kialakulása.
Ez vámunió is. Ide tartozik az olyan dél-amerikai államok, mint Bolívia, Kolumbia, Ecuador és Peru. Az összefonódás hosszú távú célja egyben a közös piac kialakulása volt. Most azonban egyre többet beszélnek a Mercosurral való egyesüléséről és egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról.
</ p>