SITE KERESÉS

A jogforrások koncepciója és típusa

A jogforrások koncepcióját és típusát figyelembe kell vennireleváns szakirodalom. A jogi szövegekben a definíció két különböző jelentést használ. Tehát használja az anyagi és formális joghoz való jog fogalmát.

Az első esetben az okokfegyelmezés. Más szavakkal, a jogi források fogalma és fajtái ebben az esetben bizonyos szellemi vagy anyagi tényezőként, az emberi természet, a társadalmi kapcsolatok, a jogalkotási akarat, a dolgok jellege, rövidek, mindazok, amelyek pozitív jogot teremtenek.

A formális jelentés a meglévő fegyelem helyzete külső kifejezésformáját biztosítja.

A formális jelentés törvényeinek forrása és fajtái egyértelműen meghatározottak és korszerűsítésre szorulnak. Minden normát (a fegyelem normatív tartalmát) csak bizonyos hivatalosan elismert formákban rögzítik.

Minden egyes jogi ágazat esetében kialakul és működik fogalmát és jogforrás-típusát. A különböző struktúrákra alkalmazható, számos expressziós normák csoportja létezik.

A szakemberek meghatározzák a következő legfontosabb jogforrásokat:

1. Jobb gondolkodás (ideális értelemben).

2. Anyagi jog (anyagi értelemben).

3. Jogi forma (formális értelemben).

A legfontosabb jogforrások a következők:

- jogi doktrína;

- jogi szokás;

- normatív szerződés;

- bírósági precedens;

- vallási dogma;

- normatív törvény.

A jogi szokást különleges szabály képviseliviselkedés. Az ismételt használat alapján szokássá vált. A jogi szokást nemzedékről nemzedékre továbbítják. Idővel ez a viselkedés szankcionált állapotgá válik, mint egyetemesen kötődő.

A bírósági precedens szerint a szakemberek megértikdöntés egy adott ügyben. Ez a döntés kötelező az ugyanazon vagy alsóbb szintű igazságügyi szerveknél a hasonló esetek megfontolása és megoldása során. A bírósági precedens szintén közelítő példája a törvény értelmezésének, amely nem kötelező erejű. Ez a forrás az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada és más országok legfontosabb forrása, amelyre az angolszász jogrendszer jellemző.

A normatív szerződés egy megállapodáskét (és több) párt. Ez a megállapodás jogi normákat tartalmaz. A normatív megállapodások nemzetköziek és hazaiak lehetnek. Az utóbbiak például több állam-területi egység közigazgatásai vagy az ország és a szövetségi kormány közötti egyezmények között vannak. A belső megállapodások közé tartoznak a "munkáltatói alkalmazottak" kollektív szerződések is.

A nemzetközi szerződés a nemzetközi jog forrása. Az ország alkotmányának rendelkezéseivel összhangban az ilyen megállapodások az állam jogrendszerének szerves részét képezik.

A jogi doktrínát ötletek formájában fejezik ki,fogalmak, elméletek. A normák kifejezésének ilyen formája nagy jelentőséggel bír a román-germán rendszer államai számára. A jogi doktrína jelentős hatással van a törvényhozók tudatára. Alkalmazásával megvalósul a jogi konstrukciók és feltételek kifejlesztése. A jogi doktrína normatív tevékenységet irányít az állam fejlődésére és a haladó fejlődésre vonatkozó jogrendszerére, meghatározza a fejlődés törvényeit és tendenciáit.

A vallási dogmák fontosak a vallási jogrendszer normáinak biztosításában.

A normatív jogszabályt az illetékes hatóság fogadja el. Ez a hivatalos írásos dokumentum megállapítja, visszavonja vagy megváltoztatja a jogi normát.

</ p>
  • Értékelés: