Vannak olyan helyzetek, amikor egy személy leállhogy érdekli a körülötte lévő világ, hogy elveszítse a festék fényességét. Ahhoz, hogy pótolja az ebben az állapotban lévő érzelmekben felmerülő ürességet, saját képzelőereje kibontakozik. Ilyen esetben az álom egy különleges folyamat, amely ébrenléti állapotban zajlik (ellentétben az álommal). Egy személy úgy képzel el, hogy bármilyen élethelyzet rezonanciát eredményez, amely képzeletében örömteli, régóta várt és kísérteties végsőként néz. Ebben egyértelműen nyomon követhetjük a kapcsolatot a legtitkosabb igényekkel és a megvalósíthatatlan vágyakkal.
Számos élethelyzethez egy személy szükségesa koncentrációs koncentráció korlátozása - a problémák megoldása és a nehéz időkből való kiutalás a megnövekedett pszichoemotikus terheléssel jár. Az életerő tartalma azonban mindenki számára különböző, és egyesek esetleg nem tudnak megbirkózni az élet nehéz életszakaszával. A memória és észlelés túlexundálásával a fantázia általában nem veszi részt ezeknek a funkcióknak a munkájában. Az álmodozás egy folyamat független, önálló. Néha segít a stressz megbirkózásában, reményt ad. Az álmodozás a pszichológiában nem kóros folyamat. A hallucinációktól eltérően az ember mindig pontosan követheti a valóságot, és nem tévesztheti össze illúzióival.
Ha van egy másik, erősebb inger (zaj, kívülálló jelenléte), akkor az álmok könnyen eloszlanak.