Három al-stílus van: önálló tudományos stílus a szöveg (cikkek, monográfiák, disszertációk, kutatási jelentések, prezentációk tudományos konferenciák, viták), kutatás és képzés (előadások, tankönyvek), népszerű tudományos (művészeti, tudományos, népszerű bejegyzéseket, esszék).
Tudományos stílus: fő jellemzői
Akadémikus Likhachev DS műveiben rámutatott:
1. A tudományos stílusra vonatkozó követelmények jelentősen eltérnek a fikció nyelvének követelményeitől.
2. A metaforák és a különböző képek tudományos munkák nyelvén történő használata csak akkor megengedett, ha logikus hangsúlyt kell fektetni egy bizonyos gondolatra. A tudományos stílusban a kép csak olyan pedagógiai eszköz, amely felkeltette a munkát.
3. A tudományos stílus nagyon jó nyelvét nem szabad az olvasó látni. Csak a gondolatot kell megjegyeznie, és nem a nyelv, amely által gondolatot fejez ki.
4. A tudományos nyelv fő előnye az egyértelműség.
5. A tudományos stílus egyéb előnyei: rövidség, könnyedség, egyszerűség.
6. A tudományos stílus feltételezi, hogy a tudományos munkákban alárendelt záradékokat alkalmaznak. A mondatoknak rövidnek kell lenniük, az egyik mondattól a másikig való átmenet - természetes és logikus, "észrevétlenül".
8. A névmások gyakori használatát el kell kerülni, ami arra enged következtetni, hogy helyébe lépett, amelyre utal.
9. Ne féljen az ismétléstől, próbálj meg mechanikusan megszabadulni tőlük. Ugyanezt a fogalmat ugyanazt a kifejezést kell kijelölni, nem helyettesíthető szinonimával. Csak az ilyen írások nyelvének szegénységéből eredő ilyen ismétlések kerülhetők el.
10. Szükséges elkerülni a szó parazitákat, amelyek nem adnak hozzá semmit a gondolathoz. Azonban egy fontos gondolatot részletesebben közzé kell tenni, némi megszakítással.
11. A tudományos stílus különös figyelmet szentel a szavak minőségének. Jobb, ha a "fordított", a "különbség" helyett a "különbség" helyett a "szemben" szót használjuk.
A tudományos stílus szövegei: a nyelvi eszközök jellemzői
- absztrakt (absztrakt) és általános jelentéssel rendelkező szavakat (gondolkodás, gondolkodás, súlytalanság, változékonyság);
- általános tudományos szókincs (folyamat, nagyság, minőség, összetevő, ok);
- szófogalmak - egy adott tudomány terminológiai rendszerében egyesített címsorok (plankton, fonéma, kongruencia, gondolkodás);
- a szavak konkrét kombinációi (forráspont, demográfiai válság, hasnyálmirigy, összetett mondat);
- nagyfrekvenciás melléknév (körülbelül 13%), elöljárószók, kötőszók, elöljárós kombinációit (ok révén, alapján viszonylag ..., tekintetében, kapcsolatban ... stb);
- Komplex mondatok (különösen összetettek);
- Javaslatok bevezető szavakkal, verbális részvételekkel és részvételi forgalmakkal.
A tudományos stílusnak mindenki számára ismerősnek kell lennie.
</ p>