A Szovjetunió okozta összeomlása ugyanolyan összetettkövetkezményekkel jár. Az egyik feladatának átszervezése az Unió államstruktúrájának reformjára irányult. A nyilvánosság kezdete nyitotta meg a médiában rejlõ lehetõségeket az olyan tényekrõl, hogy soha nem voltak korábban. Azonnal feltették a kérdést, hogy a lakott némely etnikai csoportok önálló fejlődésének képtelenek-e (ami kiderült, hogy nem kevés). Fokozatosan elkezdődtek a korábban felhalmozott ellentmondások, de nyilvánosan nem tárgyalták őket. 1988 óta az ilyen ellentmondások etnikumközi konfliktusokat okoztak (Üzbegisztán, Azerbajdzsán, stb.). Egyenként, a köztársaságok bejelentették, hogy visszavonják az Uniót. Az elsõ, hogy ragaszkodjon ehhez a balti országokhoz. A Litvánia már 1990-ben saját függetlenségét fejezte ki, ami felgyorsította Lettország és Észtország csatlakozását.
Az ország vezetősége néhány intézkedést tettmegakadályozzák a Szovjetunió összeomlását. 1991-ben népszavazást tartottak, amelyben a népnek joga volt beszélni az Unió megőrzésének kérdésében. A legtöbb polgár egyetlen szocialista államra szavazott, de sokan támogatták az elnöki poszt bevezetését Oroszországban. Június 12-én megválasztották a választásokat, amelyek szerint M. Gorbachev hatalomra került. Szükség volt a hatalom megosztására a köztársaságok között. Az uniós szerződés tervezetét elkészítették (9 köztársaság + 1 a Szovjetunió elnöke). A dokumentumot augusztus 22-én írta alá. Ez nem történt meg.
Augusztus 19 - én az Állami Bizottság avészhelyzet, a csapatok lépett Moszkva. A Szovjetunió elnöke ténylegesen letartóztatták a krími dachát. Augusztus 22-én letartóztatták az állami vészhelyzeti bizottság tagjait, és Gorbacsov visszatért Moszkvába. Szeptemberben megkezdődött egy új szerződés kidolgozása a szuverén (és nem szovjet) államok szövetségi uniójának létrehozásáról. 1991. december 8-án azonban Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna vezetői bejelentették a FÁK létrehozását. Így a Szovjetunió végső szétesése formalizálódott. December végéig több köztársaság csatlakozott hozzá. December 25-én Gorbacsov bejelentette lemondását.
A Szovjetunió összeomlását békésnek és vértelennek nevezik. Sokan úgy vélik, hogy érdemes sajnálni, hiszen az 1991. decemberi események voltak a legeredményesebbek a birodalom elkerülhetetlen összeomlásához. A kutatócsoport szerint, ha Moszkva megpróbálta megőrizni az Uniót, akkor több millió ember áldozata lenne. Ha azonban jobban megvizsgálja a Szovjetunió összeomlását és annak következményeit, sok okot találhat arra, hogy megkérdőjelezze az esemény vértelen jellegét.
Az Unió felszámolásának problémája még mindig fennálla leginkább megvitatott politikai körökben. Az események értékelése messze nem egyértelmű. Az oroszországi modern fényes politikai szereplők közül csak Putyin hívta fel a széthullást tragikus eseménynek és a 20. század geopolitikai katasztrófájának.
Az interneten nemrég megjelentamely becsléseket adott az Unió összeomlásának következményeiről az emberi élet elvesztése szempontjából. Ezek szerint az áldozatok száma 100 000-ről 600 000-re emelkedett. Először is a katonai műveletek közvetlen veszteségeiről beszélünk a volt Szovjetunió területén: Karabahban, Transznisztriában, Dél-Oszétiában, Csecsenföldön, Abháziában és Tádzsikisztánban.
A 100.000 embert hivatalosan is megöltékmegerősített statisztikák. De meg kell értenünk, hogy a magatartás objektív figyelembe a háború lehetetlen. A konfliktus alatt Karabahban legalább a feltételeket kell figyelembe venni. Ha ehhez hozzátesszük a közvetett veszteségek miatt összeomlott a közegészségügy területén részt vett a háborúban, burjánzó bűnözés, a tömeges termelés leállítása, a teljes alkoholizmus és a drogfüggőség, a kétségbeesés, ütött az emberek milliói, világossá válik, hogy a szám növelhető majdnem egy nagyságrenddel. Az A Szovjetunió összeomlása nem volt olyan nyugodt, mint amilyennek látszik első pillantásra.
</ p>