A fogyasztói magatartás elmélete

A fogyasztói magatartás elméletét terveztékvegye figyelembe azokat a korlátozásokat, amelyek nem teszik lehetővé az emberek számára, hogy mindent megvásároljanak. Az egyik korlátozó eszköz a költségvetési megszorítás. Minden személy jövedelme bizonyos mértékig korlátozott. Ebben az esetben a fogyasztói magatartás elmélete a korlátozott költségvetés figyelembevételével megfogalmazódik az akvizíció korlátozásakor. Az elrettentés másik eszköze a kívánt előnyök költsége. A piacon megjelenő összes előny egy bizonyos árral rendelkezik. Az áruk ára termelésük költségeiből származik, ami a ritka és drága termelési erőforrások felhasználásának szükségességéből adódik.

A mechanizmusok és a fogyasztói magatartás elmélete bizonyos rendelkezéseken alapul.

Ezek közül az első a sokféleség. Az egész társadalom és az ember szükséglete meglehetősen nagy és változatos. E tekintetben sokféle jótékony hatás jelentkeznek, amelyek hozzájárulhatnak az igények kielégítéséhez. A fogyasztói magatartás elmélete, amely a választás kérdésére utal, több lehetséges lehetőség létezését sugallja egy bizonyos időtartam alatt. Más szóval, valakinek mindig van valami, amiről választhat.

A következő álláspont, amelyen az elmélet alapula fogyasztói magatartás, a szuverenitás. Ő kifejezi magát abban a képességében, hogy egy személy saját (egyéni) döntését meghozza egy vagy több jó megvásárlásával anélkül, hogy meghatározó befolyást gyakorolt ​​volna a termelőre. Ezzel együtt a piaci mechanizmus, amely számos fogyasztó egyedi megoldásait összegzi, összekapcsolja a gyártóval. Amikor az emberek bizonyos árukat választanak és bizonyos árat fizetnek, akkor ezeknek az áruknak a termelõje nem csak nyereséget kap, hanem a termelés késõbbi fejlesztésének jogát is. A fogyasztói szuverenitás biztosítja a fogyasztók azon képességét, hogy befolyásolják a termelőket. Más szóval, ez a személy hatalma a piac fölött, kifejezve abban a képességben, hogy meg tudja határozni, mennyi mennyiségben és milyen áruk előállításához.

Fontos tényező, amely hozzájárula fogyasztói választás kialakítása, a preferenciák rendszere. Ugyanazok az előnyök különböző előnyökkel járhatnak a különböző emberek számára. Minden fogyasztónak saját értékrendje van. Nincs objektív egységes skála, amely lehetővé teszi egy vagy egy jó hasznosságának meghatározását. Mindazonáltal mindenki saját szubjektív skála preferenciáival rendelkezik. A racionális ebben az esetben egy olyan viselkedésnek tekinthető, amelyben a szükséges készlet ismeretében képes összehasonlítani a különböző készleteket, kiválasztva az optimálisat magának.

Kvantitatív (bíboros) elméleta fogyasztói magatartás a feltett kérdés megoldásának folyamatában azt sugallja, hogy a hasznosság mérhetősége valószínűsíthető. Ebben az esetben azt feltételezzük, hogy ha fogyasztja a jó, meg tudja mérni annak hasznos értékét. Így a mérések segíthetnek meghatározni az áruk közötti különbséget.

Az elmélet alapvető helyzetea fogyasztói magatartás az a követelmény, hogy csökkenjen a marginális hasznosság. Így megfogalmazhatjuk az egyensúlyi szabályt. A fogyasztói egyensúly olyan helyzetben valósul meg, amikor egy korlátozott költségvetéssel rendelkező személy nem képes növelni a teljes összeg hasznosságát kevesebb pénz felhasználásával, egy jó és egyebek beszerzésére - egy másik vásárlásra. A racionális személy törekszik arra, hogy megszerezze azt, ami a legnagyobb hasznot hozza.