A Plus Truce egy megállapodás voltOroszország és Svédország között 1583-ban kötötték meg. Ez fontos lépés volt a Livoni háború lezárásakor. Először három évig írták alá, majd a felek további négy évre kényszerültek meghosszabbítani. A tárgyalási folyamat több szakaszban zajlott le, amit a háború hossza és a két állam érdekellentétje magyaráz.
A Plusus fegyverszünet összegezte a fáradtságota két ország között a balti-tengeri part menti konfrontáció. Hazánkat a tatárjárás után az északi parttól a tengerig távolították el, és a 18. századig küzdött, hogy visszaállítsa ezt a jogot. Ez nem akarta bevallani a lengyel-litván államot. Ez a háború rosszul végződött hazánk és egy évvel korábban írták alá a szerződést plussa, az orosz kormány megállapodást írt alá az átmenet az ellenség Livonia és Polotsk.
Az 1583-as tárgyalások folyamata tovább folytatódotttöbb szakaszban. Kezdetben a felek két hónapig előzetes megállapodást írt alá. A szerződés végleges változatát csak ez év augusztusában adták ki. De két év elteltével hazánk és a svéd kormány lezárta az úgynevezett második Plus Truce-ot, amely egy kicsit később lépett hatályba.
Indikatív az a tény, hogy először a delegációkés nem tudott kompromisszumra jutni a területi kérdésekben. Az egyetlen dolog, amit elértek, hozzájárul a békéhez. A második szerződés már tartalmazott külön rendelkezéseket a vagyontárgyak felosztásáról. Hazánk fő nehézsége az volt, hogy a svéd delegáció nem akar lemondani Moszkvából azokról a földekről, amelyeket hadserege katonai műveletek során elfoglalt. Végül sikerült megtartania néhány várost, például Yam, Koporye és mások megyéiket. Hazánk sikerült menteni a tenger felé vezető útját egy keskeny folyosón a Neva folyón.
A Plus Truce, amelynek dátuma 1583,összefoglalta a Balti-tengerhez való hozzáférés komplex háborújának eredményeit. Sajnálatos módon Oroszország nem éri el célját sok tekintetben az egyre növekvő belső politikai helyzet miatt (az ország gazdaságilag oprichnina miatt gyengült). Oroszország számos stratégiailag fontos területet elvesztett, de megtartotta a Neva száját a maga mögött. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek a földi engedmények ideiglenesek voltak. Néhány évvel később újraindult a háború az északi régiók számára, amelyek mindkét fél számára azonos jelentőséggel bírtak.
</ p>