Az evolúció három formája létezik. A divergencia a homológ szervek hasonlóságán, a hasonló szervek konvergenciáján alapul. Az evolúció harmadik formája a párhuzamosság.
A biológiában ez olyan folyamat, amelyben a fejlődés olyan sajátosságok és tulajdonságok megszerzésével társul, amelyek önállóan fejlődnek és homológ alapokra épülnek.
A párhuzamos speciáció egy típuspárhuzamos evolúció, amelyben a szorosan összefüggő populációk reproduktív összeférhetetlenségét olyan sajátosságok határozzák meg, amelyek egymástól függetlenül alakulnak ki a különböző környezetekben történő alkalmazkodás miatt. Ezek az állati csoportok reprodukálatlanul összeegyeztethetetlenek, és csak azok a populációk, amelyek hasonló ökológiai körülmények között élnek, kevésbé valószínű, hogy reproduktív módon izolálódnak.
A párhuzamosság a biológiában azt írja le, hogy milyen függetlenfajok szerezhet hasonló tulajdonságokkal miatt alakulása hasonló ökoszisztémában, de nem ugyanabban az időben (pl hátúszóik cápák, cetek és ichthyosaurs). A jellemző meghatározása döntő fontosságú annak eldöntéséhez, hogy egy változást divergensnek, konvergensnek vagy párhuzamosnak tartanak-e.
Ebből kiindulva a biológia párhuzamossága ugyanolyan jellegzetességet mutat a kapcsolódó, de ugyanazon közös ősökkel rendelkező külön fajokban.
Szintén figyelembe kell venni a morfológiai homológiátszerkezetek. Például sok rovarnak két pár szárnya van. De a bogarakban az első pár szárnyak megolvadnak az elytra, míg a második pár használatban van a repülés során, míg a legyeknél a második pár szárnyak kis egyensúlyra kerülnek.
Ha két szárnypárt veszünk figyelembecserélhető, homológ struktúrák, akkor lehet leírni, mint egy párhuzamos számának csökkenése a szárnyak, de egyébként a két változás történik a különböző eltérések az egyetlen pár szárnya.
A párhuzamosság példája a tengelyirányú hasonlóságcsontváz ichthyosaurus és delfin. Az evolúciónak ez a formája a hasonló jellegzetességek vagy adaptív mechanizmusok megjelenése a nem kapcsolódó organizmusokban környezetük jellegénél fogva jellemző.
Más szóval, a párhuzam a biológiábanhasonló körülmények között megfigyelhető, amelynek eredménye az ilyen adaptációk kialakulása. A két vagy több vonal morfológiái (vagy szerkezeti formái) hasonlóan fejlődnek párhuzamos evolúcióban, nem pedig eltérnek egymástól (mint a konvergenciában), vagy nem konvergálnak (mint divergenciában) egy adott időben.
Az egyik példa a madárfajok különféle kifejlődésére kifejlesztett tollmodellek komplexei. Neveket és más példákat tehet fel:
Vannak mellékesen és meglehetősen szokatlan példákpárhuzam a biológiában. Tehát a polip szeme ugyanolyan összetett szerkezetű, mint az emberi szem. Ez meglehetősen szokatlan, mert két faj egy időben alakult ki, amikor az állatok gerincesekké és gerinctelenekké alakultak.
A biológia párhuzamossága az evolúció megjelenésehasonló jellemzőkkel és tulajdonságokkal rendelkező élőlények, amelyek ugyanabból az esszenciából és egyetlen genetikai alapból származnak, de ez egymástól függetlenül történik.
De ezt a formát meg kell különböztetni a konvergenciától- ha hasonló jelek is önállóan jelennek meg, de a megjelenésük genetikai alapja eltérő. Mind a test struktúrájában közös jellemzők vannak, de az állatfajok egyidejűek.
Görög, párhuzamos módon fordítva"egymás mellett". A biológia párhuzamossága a genetikailag közeli csoportok evolúciós fejlődése a közös ősök által örökölt tulajdonságok alapján. Egyes hasonló tulajdonságok és tulajdonságok a párhuzamosságban lehetővé teszik számunkra, hogy rámutassunk ezeknek az élő szervezeteknek az eredetiségére, valamint hasonló körülmények és élőhelyek létezésére.
</ p>