A politikai rendszer elemei

A politikai rendszer elemei kölcsönhatásban vannakegymás között, lehetővé téve ezáltal integritásukat. És ugyanakkor nem csak az összegük. A politikai rendszer fő elemei elméletileg részben feloszthatók. Ezután az egyes összetevők jelentése sokkal jobban látható.

Például, ha a struktúrát alapula szerep-megértést, a politikában bizonyos szerepeket betöltő szereplők közötti kölcsönhatások típusának szempontjából kell tekintetbe venni, amelyet a mások viselkedési mintáinak vezérelnek ezen a területen.

A politikai rendszer elemei isfigyelembe kell venni az intézményi megközelítést. Ez azt jelenti, hogy az egyes intézmények eleget tesznek bizonyos igények kielégítésében és bizonyos politikai funkciók betöltésében.

A politikai rendszer elemeistrukturált és a hatalom egy vagy másik csoport általi tényleges végrehajtásának sorrendjében, vagyis a politikai rétegződés alapján. Tehát a politikai elit közvetlen döntéseket hoz. A bürokrácia teljesíti ezeket a döntéseket. A rendes polgárok érdeküket képviselik. Vagyis a politikai rendszer számos alrendszert tartalmaz. Ők alkotják integritását.

A társadalom politikai rendszerének elemei lehetetlenekmindenekelőtt intézményi alrendszer nélkül. Több intézmény összesítése kifejez és érdekeket képvisel, amelyek jelentésben különböznek (államtól magánig). A hatalom és a források maximálisan az állam kezébe koncentrálódnak, ezért ez a társadalom érdekeinek megvalósításának legfőbb eszköze. Ez az az állapot foglalkozik értékek eloszlásának és arra ösztönzi a polgárokat, hogy végre tápkialakítások hiba nélkül. Ez az alrendszer magában foglalja a különböző feleket, a médiát, az egyházat is.

A politikai rendszer következő eleme -normatív alrendszer. A jogi dokumentumokban rögzítettek bizonyos szabályok, amelyek alapján a politikai interakcióba lépő személyek közötti kölcsönhatás megtörténik. Néhány normát örökösen a szokások, nemzedékről nemzedékre hagyományok formájában adnak át.

A politikai kapcsolatok témái, ezek utánszabályok (írásos és íratlan), kölcsönhatásba lépnek egymással. Az ilyen kölcsönhatások típusai, amelyek a nézeteltéréseken és a jóváhagyásokon alapulnak, annak ereje - mindez kommunikatív alrendszert jelent. A kommunikációs eszközök felhasználásával a kormány párbeszédet folytat, információt cserél a társadalommal, reagál az alanyok igényeire.

A politikai interakció mindig abizonyos kulturális és vallási környezetet, homogenitása kondicionálja. A kulturális alrendszer a társadalomban uralkodó szubkultúrákból, vallomásokból, saját értékrendjükből, prioritásaikból, hiedelmükből, viselkedési normáikból és a politika gondolkodásából áll. Így a politikusok cselekvései értelmet kapnak, ami mindenkinek fontos, hatással van a társadalom stabilizálására, a szubjektumai közötti egyetértésre. Minél homogénebb a kultúra, annál hatékonyabb lesz a politikai intézmények tevékenysége. Az alrendszer domináns eleme a vallás. Ennek alapján meghatározták a társadalom tagjai közötti kölcsönhatás modelljét és az egyes egyének viselkedését.

A hatalom különböző módokon valósul megmódszerek, amelyek összességét a társadalom modelljei határozzák meg, amelyek megfelelnek a kultúra értékeinek és ábrázolásainak. Ez a politikában alkalmazott technológiák keveréke, és funkcionális alrendszert hoz létre. A hatalom és a társadalom közötti kapcsolatok, integrációjuk és integritásuk jellemzi azokat a módszereket, amelyek a hatalmi viszonyok (beleegyezés vagy kényszerítés) megvalósítására vonatkoznak.

A politikai rendszer minden eleme egymástól függ. A kölcsönhatás, a rendszer egészének állapotát befolyásolják, segítik a társadalom teljes működését.