Norvégia és Oroszország határa: történelem és modernitás

Az államok határai és azok megsértése mindenkorvoltak a háborúk okai. A kijevi oroszok idejétől kezdve a ruszinak és a többi nemzetnek gyakran nem tartják tiszteletben a többi országgal és fejedelemséggel fennálló jószomszédi kapcsolatait.

Nem gyakran megtalálni hosszú és erősaz országok közötti kapcsolat, de ezek kapcsolódtak Oroszország és Norvégia között. E két állam szomszédsága ritkán haladt túl egy barátságos kompromisszumon. Ennek bizonyítéka a határ Norvégia és Oroszország, a 190 éves évfordulója, amelyet ünnepelte május 2016.

A Norvégia és Oroszország közötti kapcsolat története

Varyags hívta a kijevi orosz norvégokat,Dánok és svédek. A 10. század óta gyakoriak voltak a "fiatal vendégek", mivel a királyi dinasztiák között gyakran dinasztikus házasságok voltak. Például Yaroslav a Wise Elizabeth urat adta a norvég Harald királynak, az úgynevezett "félelmetes" népnek. Ő maga volt a felesége a svéd király Olaf lányának.

Varangian csapatok szolgáltak a kijevi és a hercegekharcolt a Pechenegek ellen, és még Byzantiumba is ment. Sokan örökre a Novgorodban, Kijevben, Chernigovban és más országokban maradtak és asszimilálódtak a helyi lakossággal. Történelmileg fejlődött az évszázados barátság Norvégia és Oroszország között.

Változások a norvég határon a kijevi oroszok idején

Abban az időben az állami határok gyakran megváltoztaka határokat, majd a sikeres vagy nem túl katonai kampányok miatt "költöztek" esküvői ajándék formájában. Például a 11. század közepéig Oroszország és Norvégia közötti határ ment a Lyngen-fjord mentén, 50 km-re keletre a modern várostól, Tromsø-tól. Ugyanaz Yaroslav a Bölcs, mint a hozománya a lányának adta őket és az összes környező területet az Alta-fjordhoz (most Finnmark tartományhoz).

Hasonló esküvői felajánlások fogadtak minden európai királyi dinasztiák, úgy, hogy a növekedés a területén a szomszédos ország rovására saját földterület nem volt egy hirtelen fordulat a nagyherceg.

Ilyen határ Norvégia és Oroszország között marada 13. század közepéig, míg Alexander Nevsky, aki különböző időpontokban uralkodott Novgorodban, majd Kijevben, majd Vlagyimirban, nem "eltávolította" a terület egy részét az északi szomszédja javára. A meglévő vonalat már kiterjesztette a Tanafjordra.

Mivel 1397-ben Norvégia részévé váltA Kalmari Unió, amely a dán királyok személyes szabálya alá tartozik, a határ pedig Oroszország és Unia között alakult. Tehát 1523-ig volt, egészen addig, amíg Svédország elégedetlensége miatt megszűnt a szakszervezet.

Orosz-norvég határ a 17. századtól a 19. századig

1603 - ban változásokra lehet majd sora határ a két ország között, hiszen közötti megállapodás Borisz Godunov és Christian 4 király Dánia és Norvégia (1577-1648 év). E szerint az új vonal tartandó Kola ajak és Tanafordom a Varanger fjord (Bay a Barents-tenger, amely elválasztja a félsziget Halászbástya és norvég Varanger félsziget).

De mivel az oroszországi idők homályosok és a cárHamarosan meggyilkoltak, a megállapodást soha nem írták alá. Visszatértek hozzá csak 1684-ben, de a határ elosztásának feltételeit újak váltották fel. Eszerint Oroszország és Norvégia egyenlő jogokkal rendelkezett a Kola-félszigeten és más vitatott területeken.

Így a két ország tulajdonában volt ezeknekterületeken és ott gyűjtötték az adókat, de egyikük sem akarta komolyan fejleszteni őket. Ez addig tartott 130 évig, amíg Norvégia nem hagyta el az országot Dániában, és svéd szabály alá esett.

1814-től 1826-ig még mindig bizonytalanság volt ezeken a területeken, mivel hivatalosan Norvégia és Oroszország határát nem hozták létre.

1826-os Szerződés

Ez a szerződés sok munka eredménye volt,amelyet a két ország képviselői végeznek. Eszerint a földön, amelyet már régóta széles körben használtak, távozott Norvégiában. Nehézségi elsősorban etikai normák, mert ezek a területek hagyományosan lakott esik, és koltta Sami.

Szükséges volt, hogy az orosz Norvégia szárazföldi határa figyelembe vegye az egyes állampolgárok érdekeit:

• A lappák már idők óta halászok;
• Sami, aki a hegyekben élt, rénszarvas lovaglással foglalkozott;
• a rést nem akarták elhagyni az õseik által 300 évvel ezelõtt épített ortodox templomokat.

Csaknem egy év maradt, hogy figyelembe vegye az összes érdekeltséget,és május 14, 1826 „című dokumentum egyezmény közötti államhatár Oroszország és Norvégia churchyards Lappföld” írták alá Szentpéterváron, gróf Nesselrode Oroszország és Niels Palmstierna, svéd-norvég nagykövet.

A dokumentum elkészítésekor Finnország határa egy másik nehézség volt.

A határ Finnországból

A legtöbb munkát az elkülönítés a norvég-orosz határ volt Valerian Galyamin alezredes az orosz hadsereg, tagja a török ​​háború, a művész és a rendező a császári Porcelángyár.

Nemcsak a tehetségére volt szükségehogy egy új határt húzva két ország között, de diplomáciai képességeit is, hiszen a demarkáció a három állam érdekeit is magában foglalta.

A határ Oroszország, Norvégia, Finnország, amelya birodalom része volt, több helyen is megtartották. Az orosz oldalról a Voryama folyó torkolatától a forrásig haladt tovább, nyugat felé a Borisz és Gleb templom felé, majd dél felé a Paz-folyó mentén Raiakoski felé.

Finnországban (a határ déli része) eza Paz csatorna által nehezen elérhető helyeken több dombon, folyón és tavakon keresztül a Kolmizoevo-Madakijeds-hegyig, és a Scariejok mellékfolyó és a Tana folyó összefolyásának helyére.

A határ szélső pontja volt a terület, ahol1751-ben Norvégia és a Finn Föderáció között létrejött egy vonal. Mögötte korábban nem osztották a Lappföldet. Ebben a formában a határ a 20. századig tartott.

Változások a 20. században

A 20. században a határ Norvégia és Oroszország többször isalakja megváltozott, és ez a katonai és politikai események miatt történt, melyet ez az időszak telített. Megjegyezheti a határ módosítását az ilyen időszakokban:

• 1920 és 1944 között a norvég-finn határ 1918-ban Finnországnak az oroszországi kivonásával és a Petsamo körzethez való csatlakozásával jött létre.
• 1947-ben és 1949-ben új szerződést írt alá, és megalakult egy szovjet-norvég határ.
• 1991 óta Norvégiának szárazföldi határa van Oroszországgal, amelynek szuverenitását a Szovjetunió összeomlása után ismerte el.
• 1993-ban és 2011-ben aláírták a Barents-tenger és az Északi-sarkvidék közötti kétoldalú meghatalmazásról szóló megállapodást.

Ha az orosz-norvég határon fekvő föld minden egyszerû, akkor ezeknek az államoknak a felosztása a tengerbe közel 80 éve ellentmondásos.

Tengeri határ

Oroszország ellentmondásos tengeri határa - Norvégia1926-ban jelent meg, amikor a Szovjetunió egyoldalúan a Barents-tenger és a Jeges-tenger egy részét nyilvánította. Senki sem ismerte fel ezt a határt, de nem is akartak harcolni érte.

175 ezer km-t lefoglalták² Norvég vizek, és ez kapcsolatot teremtett a két ország között. 1976-ban Norvégia úgy döntött, hogy nem hagyja figyelmen kívül, és egyoldalúan kijelentette ezeknek a területeknek a sajátjait.

Az egyetlen dolog, ami enyhítheti a feszültségethelyzetről van szó, egy megállapodás a vitatott terület közös használatáról a halászatban. Ezeken a területeken semmiféle földtani vagy olajtermelő munka tilos.

2010-ben megállapodást írt alá Oroszország és Norvégia között, amely szerint az utóbbi vízterületét a Barents-tengeren és a Jeges-tengeren kapott vissza.

Határok ma

Korunkban a norvég-orosz hosszaA határ 195,8 a szárazföldön és a folyókon és 23,3 km a tengeren. A 20. század 90. évében eltávolították a két ország közötti akadályokat Norvégiától 2016-tól.

A korlát akadályozza a menekültek schengeni övezetébe való behatolást.