A lényege egy csendélet, ha beszélünkszó szerint lefordítva a francia nyelvről, két gyökere van, és azt jelenti, hogy "halott természet". Bár az igazságosság érdekében érdemes megjegyezni, hogy a nyelv nem fog fordulni, hogy ezt a lédús, ragyogó ragyogást ilyen kifejezésnek nevezi. De a tény tény.
Ami a csendélet, az aõsi Görögország. A Plini munkáiban már szerepel egy Zevkis kép, amely egy szőlőfüvet ábrázol. Pompeji ásatásán is sok kép készült e műfajból. Később az élet megy az árnyékba, és elsősorban portrék és ikonográfia lesz.
Ha arról beszélünk, ami még életben vane műfaj klasszikus megértése, akkor először is azt kell mondani, hogy ez egyfajta képzőművészet (különösen a festőállvány festménye), amely közvetíti az egyetlen környezetben elhelyezett élettelen tárgyak jellemzőit, és egyesül egy csoportba. Ez a csoportszervezet a csendélet alapfeltétele, amely megkülönbözteti a portréktól, a tájképektől és a harci képektől.
A csendélet hozzárendelése a festőállvány festéséheza motívum megszervezése, vagy más módon a környezet, amely nélkül a rajzot nem fogják holisztikusan érzékelni. Nem igaz, hogy ez a műfaj kizárólag ehető és élettelen tárgyak ábrázolásából áll. Bár első pillantásra, mi a csendélet nélkülük? De a kép jelen lehet, és képeket az emberek, állatok, elemei a táj. Igaz, ezek további indítékok.
Elképzeléseink arról, hogy mi a csendélet, hiányosak leszünk, ha nem hallgatjuk meg a fajtáit. Attól függően, hogy mi a differenciálás alapja, különbözõ típusokat különböztetünk meg:
A legfontosabb kritérium azonban a kép - akvarell, ceruza, olaj, pasztell - technikája.
Az olajjal készült csendéletek, mint általában, többrétegűek, közvetítik az ábrázolt tárgyak mennyiségét, létrehozzák a tér illúzióját.
Az írás technikájától függetlenül az ilyen képek sikeresen díszítik nem csak a lakószobák belsejét, hanem minden galériát is. A gyönyörű szeretetünk lehetetlen a csendéletek csodálata nélkül.
</ p>