A tőkepiac és jellemzői

A megélhetési gazdaságok kora már régóta véget ért, ésa gazdaság gyorsan átlépte egy ország határait, mivel a különböző országok közötti kereskedelem kézzelfogható előnyökkel jár minden résztvevő számára. Az országok közötti gazdasági kapcsolatok régen keletkeztek, míg az ókori Egyiptomban, Görögországban, Rómában aktív kereskedelem volt a nemesfémek és kézműves termékek terén. A középkorban Velencében, Olaszországban és Orosz Novgorodban gazdag kereskedelem jellemezte, és bár volumene viszonylag kicsi volt, fontos szerepet játszott az ország fejlődésében. A mai napig a világ minden országa sikeresen elsajátítja a tőkepiacot és jellemzőit, ezért alakul a világgazdasági piac.

A világpiac egy gyűjteménya nemzetközi kereskedelemben részt vevő legkülönbözőbb államok nemzeti piacainak kölcsönhatása és egymással összekapcsolódása. Valóban olyan országnak kell rendelkeznie, amely képes arra, hogy megtakarítást érjen el, és megszorozza őket. A piacgazdaságban ezeket a felelősségeket a tőkepiac viseli, amely változatos struktúra. A tőzsde, az ingatlanpiac és a kölcsönvett pénzpiacok állnak. A tőkepiac, a tőzsdétől eltérően, rendelkezésére áll a tőzsde pénzügyi eszköze, valamint a kellően hosszú lejáratú hitelek.

Biztosító társaságok, bankok, befektetési alapoka vállalatok és más pénzintézetek jelentős szerepet játszanak ezen a piacon. A nagy és kisvállalkozások tulajdonosai által képviselt befektetők a legjövedelmezőbb projektek kiválasztásában vesznek részt, mivel ezekből a beruházásokból jövőbeni jólétük függ. Ha a jövedelmek nemcsak a vállalkozás költségeit kompenzálják, hanem további nyereséget is termelnek, akkor a befektetés eredménye magasabb, mint a ráfordított pénzeszközöké. Így nem csak a befektetők kapnak nyereséget, hanem az országot is.

A befektetők nem mindig tudják meghatároznia projekt nyereségessége, ezért gyakran az általuk választott vállalatok veszteségesek. Az ilyen projektek visszautasítása azonban nem is megfelelő, mert sok új ötlet továbbra sem követelhetõ, és a legmerészebb projektek egyszerűen nem lennének megvalósíthatók. A hibás beruházások azt az árat jelentik, amelyet a társadalom hajlandó fizetni a teljesen új technológiák és innovációk bevezetéséért. A legfontosabb az a nyereséges projektek időben történő megszüntetése, amely pontosan a tőkepiac szolgálatában áll. A nem állami befektetők nem pazarolják el időt és pénzt a veszteséges projekt támogatására.

Abban az esetben, ha befektetési forrásokateljutnak a kormány rendelkezésére, és nem irányítják a piac, a játék teljesen más irányba fordul. A beruházások várható megtérülését politikai alapok váltják fel, és a befektetési erőforrások olyan projektekbe kerülnek, amelyek nyereségesek a politikai egyesületek számára. Számos nyugat-európai ország nagyon jövedelmező, hogy a kereskedelmi bankok hitelkereteit használja a monetáris politika globális kérdéseinek kezelésére. Olaszországban nagy összegű kölcsön megszerzéséhez központi banki engedélyre van szükség, de a nyereség elérése érdekében sok bankstruktúra gyakran meghaladja ezt a határt. Egyes országokban szigorú szankciókat biztosítanak az ilyen jogsértések miatt, ezért a nemzetközi tőkepiac még mindig felszínen van.

A gyorsan fejlődő tőkepiac a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb tényezője, ugyanakkor meglehetősen nagy akadályt jelent.